KILÉPÜNK
Megszületett a döntés.
Kilépünk.
Eddigi boldog, és többé kevésbé kielégítő kapcsolatunknak vége.
A szívem szakad meg, de a szavazás döntött. Vesztettem.
Ma kétharmad egyharmad arányban a feleségemmel megszavaztuk a Sexit-et.
A kilépés részleteinek megbeszélése után nincs közös ágy, éjszakai hancúrozás, öröm, gyönyör.
Igaz mostanában ez már nem volt jellemző.
Húsz évi házasságról van szó, kérem szépen.
Először minden nap. Aztán minden héten kétszer, aztán egyszer, aztán havonta kétszer, aztán egyszer, aztán kéthavonta egyszer, három havonta egyszer, aztán félszer, negyedszer…
Végül nyaralás Görögországban, mint nosztalgiapróbálkozás.
Ja, azt kérdezik, hogyan lehetett a feleségemmel a szavazás végeredménye kétharmad egyharmad arányú?
Egyszerű.
Az anyósom is szavazott.
Velünk lakik.
Azt mondta, nem lehet demokratikus a szavazás, ha ő nem szavazhat.
„Mama! – mondtam neki. – Két ember erotikus világába nem szólhat bele egy harmadik!”
„De beleszólhat! – mondta. – Én pláne! Ehhez három érvem is van. Egy: az én lányom. /Ebben igaza volt./ Kettő: nagyobb tapasztalatom van a témában, mint nektek. /Ebben is igaza volt. Nem publikus./ És végül – mondta anyósom – áthallatszik!”
Ezután valami hihetetlen érzékenységgel megsejtettem a szavazás végeredményét.
Ennek ellenére napokig győzködtem a feleségemet – virágcsokor, éttermi vacsora, kedvenc whisky, viagra beszerzése –, de úgy látszik a a másik párt erősebb volt.
Bár nem tudom az anyósom mit vetett be ellenem, ami keményebb érv, mint viagrával az enyém, de győzött.
Következett a Sexit részleteinek megbeszélése.
Ragaszkodtam a kézimunkához heti egy alkalommal.
A Mama hallani sem akart róla.
Azt mondta kézimunkázzak egyedül, majd vesz nekem kötőtűt meg fonalat.
Mondtam, hogy ne humorizáljon: nagyon jól tudja, miről beszélek.
Mondta, hogy tudja, de nem érti, mert ő egy úriasszony.
Megkérdeztem, hogy akkor miért sikoltozik a fürdőszobában havonta többször, hogy: drágám! drágám!
Anyósom dühbe gurult és kikérte magának, hogy hallgatózom, amíg ő a kádban Maria Callas.
Kijelentettem, hogy ha a tárgyalásunk során a továbbiakban is ilyen merev álláspontot képvisel, leváltom. Ha államelnököket ki lehet rúgni máról holnapra, anyósokat tuti. Ha nem is olyan könnyen.
Egyébként sem őt vettem feleségül – vetettem oda, mire megjegyezte, hogy: De! A kislányával minden ősét magamhoz láncoltam. Egyébként sem lehet őt leváltani, csak megölni, mint azt Hemingway írja Az öreg halász és a tenger című regényében.
Adott egy ötletet.
Ezután felvetettem, hogy biológiai jogaimat érvényesítve szeretőt fogok tartani.
„Rendben! – mondta a feleségem és az anyósom. – Akkor beadjuk a válópert, és egy alsónadrágban fogsz távozni az életünkből, amit a kapunál a postaládában kell hagynod, mert szerencsére a törvények még mindig a szerencsétlen, szegény nőket védik.”
Követeltem a szavazás megismétlését.
Egyúttal átrajzoltam a választási körzet határait.
Ezután a szomszédok is szavazhatnak.
Győzelmem holtbiztos.
