Születtem 1822-ben a Borsod megyei Szendrőn, meghaltam 1908. június 1-én Nyíregyházán nyolcvanhat éves koromban. Éltem addig családom szeretetében, városom megbecsülésében. Kilenc gyermekem jött erre a világra, hét fiú, két lány, mind egészségesen, és Mariska kivételével, aki kilencvenegyben gyermekágyi lázban elhunyt – áldott legyen az emléke! –, mindannyian túl is éltek engem, hál’istennek. Mind a kilenc…

Az apák folyamatosan feláldozzák fiaikat égőáldozat gyanánt, és az Örökkévaló angyala nem fogja le a kezüket, miképpen Ábrahám esetében tette. Háborúban áldozzák fel például a gyermekeiket olyan „isteni” parancsra, amit valójában a sátán sugdos a fülükbe, de ők isteninek vélik a szózatot. „Áldozd fel őket boldog országodért, néped dicsőségéért, jogos bosszúd és gyűlöleted miatt!” (2015)…

A rossz diákként önmagát folyton ismételgető történelem ismeretében akadnak kérdések, amelyeket időben kell feltenni. Valójában minden kérdést még jóval az időszerűsége előtt meg kellene fogalmazni, és meg kellene válaszolni. Megpróbálni megválaszolni. Még jóval azelőtt, hogy égető sürgőséggel elénk emelkedne, mint egy váratlan közlekedési tábla az úton, hogy döntésre kényszerítsen. Mert amikor a történelem éppen aktuális…

„Miért írtál ilyen komor verseket? – kérdezi kedves barátnőm, mikor az elmúlt évtizedekben megjelent köteteimet körülvevő csendről esik szó. – Minden zsoltárod dühöngés, vád és fogcsikorgatás. A Ki érti ezt? című gyűjteményben pedig sok a durvaság, sőt, az obszcenitás.” „Ismersz olyan költőt, aki ilyen kegyetlenül ábrázolta apa és gyerekei kapcsolatát?” – kérdezi nagyobbik fiam, mikor…

Egész életem, minden, amit tettem, ugyanarról szólt. Minden ugyanarról, mindig ugyanarról. Kölyökkutya koromban ezt persze nem tudtam. Ugattam, henteregtem, futottam, vinnyogtam, szimatoltam, nyüszítettem. Meg kellett öregedni, hogy valamennyire megértsem: mit tettem, és miért. Ma már sejtem, mindent azért tettem, hogy megmutassam, bebizonyítsam magamnak, meg a szülővárosomnak, Nyíregyházának, és persze Magyarországnak, Európának, milyen rettenetes hiba volt…

Sikerült-e az emberiség csodálatos képességét kihasználni?  Az emberiség elszúrta? Ez a nagyképű kérdés a pénz uralmáról, tágabban értelmezve, a gazdagságról és a szegénységről folyó vitát kívánja összefoglalni. Apropója egy bensőséges baráti konferencia az említett témáról Droppa György közéleti ember, környezetvédő közíró szervezésében és kertjében, ahol Beer Miklós, Iványi Gábor, Donáth László és Szunyogh Szabolcs kiselőadásai…

A kultúra nem pityke a lajbin… Mennyit ér a Nemzeti dal? Pontosítok: mennyi nyereséget hozott az elmúlt 175 évben a „Talpra magyar, hí a haza!” hallgatása, szavalása, ismerete? Őrült kérdés? Lehet. De van benne rendszer. Gazdaságpszichológiai rendszer. Lélekerősítő dallammal cseng ez a vers a magyar fülekben. Némileg patetikusan mondhatjuk, hogy erőt adott, hitet, bizalmat, reményt…

József Attilára (és Ördögh Szilveszterre) emlékezve (Tekintet 1991. 4. sz.) Három anyám volt. Az első megszült és meghalt. A második felnevelt és nem értett. A harmadik József Attila költészete. * Anyanyelv. A szó, szűk értelmezés szerint, ennyi: a nyelv, melyre anyánk tanított — anyánk nyelve. Szép eszme, mint minden, ami az anya szóval kapcsolatos. Szép,…

Hol volt Isten a holokauszt idején? Miért nem tett Isten csodákat a vészidőkben? Tóthné Barcs Ágnes evangélikus hittanár beszéde Az akkoriban feltett kétségbeesett kérdéseket manapság gyermeki őszinteségű száj vagy kritikus kamaszhang kérdez a közel nyolcvan évvel ezelőtt történt emberiségbűntettekről……. És a válasz? Akkor a világ néma maradt. És most? Ha Isten igazságos és igaz, akkor…

Naplójegyzetek 2021. május 7. péntek 19:25 Akárhova nézek, költészetet látok. Egy szék, egy asztal, egy ventilátor, padlólapok, ablak… Mert mi is a költészet? Többezer éves emberi tudás tapasztalatából összeadódó megjelenítés. És mi a szék? Nem szintén több ezer éves tudásból összeadódó megjelenítés? Vagy egy asztal, a ventilátor, egy ablak, az üveg. Bármire nézel, minden jó…