A karanténnapok hordaléka (Kossuth Kiadó, 2020) Az embernek sok olyasmi eszébe jut, ha el van rekesztve a lakásában, ami az élet színes kavalkádjában illegetve magát talán soha. Öt-hat éves koromig gyakran voltam bezárva egyetlen kis szobánkba, mert a szüleim dolgoztak és nem tudtak kire hagyni. (Nem élt úgy ezer kilométeres körben egyetlen közelebbi rokonunk se…

Kedves Jelenlevők, Kedves Emlékezők! Az emlékezés, a megemlékezés nem a múltról szól elsősorban. A múltról csak annyiban, amennyit, amit a múlt emléke, tanulsága a jelennek és a jövőnek üzen. Néhány éve jutott el hozzám Urbán Terézia jóvoltából Margócsy József dolgozata a nyíregyházi Hoffmann családról. Ekkor tudtam meg, hogy ki volt a dédapám. Hoffmann Adolf 48-as…

Anyám, halála előtt megtanított olvasni, és megszerettette velem az irodalmat. „Bizalmatlan leszel az emberekkel, mert emberek ölték meg a családtagjaidat. Nem lesznek fontosak a baráti kapcsolatok, és távol tartod magad a közösségektől, mert nem éltél át meleg családi kapcsolatokat velem, apáddal, és meg nem született testvéreiddel, halott rokonaiddal. Magányos leszel, ez a sorsod. Ne harcolj…

Szomorú népdalt énekelsz, és mélyen átérzed a fájdalmat. Zsoltárt énekelsz, és mélyen átérzed az örömöt. Nevető gyerekeket látsz a tanítónő körül, és elmosolyodsz te is. Megrendít egy vers, és szinte úgy érzed te írtad. És igen: te írtad. Odaírhatnád fölé a nevedet a magad számára. Amit ember alkotott, azt mind te is csináltad. Az alkotás,…

Éppen hatvan évvel ezelőtt (hatvan? nem hiszem el!) a rádió Így írunk mi pályázatán első díjat nyertem ezzel a verssel. Messze kerültem ettől az ifjúi (és korabeli, azaz nem éppen hiteles) optimizmustól, de most felidézem, mert szükségünk van az örömökre. Persze csak a hiteles, igaz, és személy szerint nekünk való örömökre. Ma újra megszülettem Ma…

Az ujjongók debil juhok nyája? „Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp…” (Radnóti Miklós: Nem tudhatom) (AZ ARCHÍVUMBÓL:) Néhány éve a kommunizmus áldozatainak emléknapjának egyetlen megemlékezésében sem találtam utalást arra, hogy a diktátorok és gyilkos szolgáik nem a semmiből, nem egy messzi galaktikából jöttek szegény kis…

Születtem 1822-ben a Borsod megyei Szendrőn, meghaltam 1908. június 1-én Nyíregyházán nyolcvanhat éves koromban. Éltem addig családom szeretetében, városom megbecsülésében. Kilenc gyermekem jött erre a világra, hét fiú, két lány, mind egészségesen, és Mariska kivételével, aki kilencvenegyben gyermekágyi lázban elhunyt – áldott legyen az emléke! –, mindannyian túl is éltek engem, hál’istennek. Mind a kilenc…

Az apák folyamatosan feláldozzák fiaikat égőáldozat gyanánt, és az Örökkévaló angyala nem fogja le a kezüket, miképpen Ábrahám esetében tette. Háborúban áldozzák fel például a gyermekeiket olyan „isteni” parancsra, amit valójában a sátán sugdos a fülükbe, de ők isteninek vélik a szózatot. „Áldozd fel őket boldog országodért, néped dicsőségéért, jogos bosszúd és gyűlöleted miatt!” (2015)…

A rossz diákként önmagát folyton ismételgető történelem ismeretében akadnak kérdések, amelyeket időben kell feltenni. Valójában minden kérdést még jóval az időszerűsége előtt meg kellene fogalmazni, és meg kellene válaszolni. Megpróbálni megválaszolni. Még jóval azelőtt, hogy égető sürgőséggel elénk emelkedne, mint egy váratlan közlekedési tábla az úton, hogy döntésre kényszerítsen. Mert amikor a történelem éppen aktuális…

„Miért írtál ilyen komor verseket? – kérdezi kedves barátnőm, mikor az elmúlt évtizedekben megjelent köteteimet körülvevő csendről esik szó. – Minden zsoltárod dühöngés, vád és fogcsikorgatás. A Ki érti ezt? című gyűjteményben pedig sok a durvaság, sőt, az obszcenitás.” „Ismersz olyan költőt, aki ilyen kegyetlenül ábrázolta apa és gyerekei kapcsolatát?” – kérdezi nagyobbik fiam, mikor…