Szomorú népdalt énekelsz, és mélyen átérzed a fájdalmat.
Zsoltárt énekelsz, és mélyen átérzed az örömöt. Nevető gyerekeket látsz a tanítónő körül, és elmosolyodsz te is. Megrendít egy vers, és szinte úgy érzed te írtad. És igen: te írtad. Odaírhatnád fölé a nevedet a magad számára.
Amit ember alkotott, azt mind te is csináltad. Az alkotás, a céltudatos cselekvés feltétele az emberi lényeg. Az emberi lényeg pedig minden emberben ott van, akár palacsintát süt, templomot tervez, gödröt ás, vagy zenét szerez. Más-más testben ugyanaz a lényeg. Tehát bármit alkotsz, azzal teszed, ami minden emberben ott van, s így alkotásod minden ember alkotása. A többiek műve pedig a te műved is. Minden vers, épület, híd, gyár, vagy csak egy szál gyufa ugyanúgy a te terméked, mint bárki másé. Csodálod, vagy nem csodálod, érted vagy nem érted, a tiéd. A veled is egy emberi lényeg alkotta mindet. Természetesen nem csak az alkotásban, a jóban találod meg a részedet, ott vagy a rosszban, a rombolásban is. Azt sem tagadhatod meg, bármennyire fáj, hogy megtörténik. Az is te vagy.
Ha így gondolod végig a sorsodat, megérted, hogy halálod nem olyan tragikus, mint vélted. Emberi lényeged él tovább, amíg ember él.
Mindezt természetesen csak ésszel, értelemmel végig gondolva fogadhatod el. A tested, a zsigereid arról győzködnek, hogy nem vagy egy az emberiséggel, hiszen ha fáj a fogad, az csak neked fáj. Sőt, az emberiség bizonyos tagjai ellenségeid, hiszen romlásodat, netán pusztulásodat akarják. Nehéz felismerni, hogy őket ugyanúgy a vaksi önérdek, a megtévedt emberi szellem hajtja gonosz tettükre, ahogyan gyakran téged is. Gondolati úton juthatsz csak el a mindent létrehozó közös emberi lényeghez. De mi más választ el az állattól minket, mint a gondolat, a képesség a gondolkodásra?
Ha elfogadod ezt az eszmefuttatást, nagyobb szeretettel tekintesz majd mindenre, amit ember alkotott. Valójában a szeretet érzése ezt a lényegi közösséget tartalmazza, akár Jézus, akár más használta a kifejezést, mint az ember leglényegesebb megnyilvánulását.
A szeretet a közös lényeg érzelmi kifejezése.
A szeretet a ráébredés erre az emberi azonosságra, és annak felvállalása.
A gyűlölet a szeretet tagadása másban és magadban.
Tehát amikor valami emberi megnyilvánulást elutasítasz, undorral ellöksz, akkor saját magadban is utálod azt a negatívumot. Elutasításod jogos. Gyűlöld, de értsd meg a miértjét.
A közös emberi lényegből magyarázható az is, hogy minden vagy szinte minden megnyilvánulás bennünk is megtalálható, bármennyire tagadjuk, elfojtjuk. A harag, a gyilkossági késztetés, a gyűlölet. Természetesen nagy belső harcok árán egészen kicsinyre zsugorítható ez a számunkra kellemetlen emberi tulajdonság. De végleg semmi sem irtható ki belőlünk, ami emberi.
(Apró érdekesség, hogy a közös emberi lényeg eszméje akkor erősödött meg bennem, amikor két szaki munkáját megláttam egy téli kert építése közben. A pontosan illesztett fémek, a gipszkarton mennyezet réseinek tapasztása, a lambéria tetszetős festése esztétikai örömöt okozott. Olyan volt, mintha velük, bennük, általuk én magam csináltam volna. Talán ők is ezt érzik, ha nézik valamelyik filmemet.)
