A rossz diákként önmagát folyton ismételgető történelem ismeretében akadnak kérdések, amelyeket időben kell feltenni.
Valójában minden kérdést még jóval az időszerűsége előtt meg kellene fogalmazni, és meg kellene válaszolni. Megpróbálni megválaszolni. Még jóval azelőtt, hogy égető sürgőséggel elénk emelkedne, mint egy váratlan közlekedési tábla az úton, hogy döntésre kényszerítsen. Mert amikor a történelem éppen aktuális kérdései megrohannak bennünket, akkor gyakran már késő a válaszon meditálni. Előfordulhat, hogy hamis eszmékkel elkábított vagy félelemtől beszűkült aggyal életveszélyesen hibás lesz a felelet.
Ilyen kérdés például az, amely gyerekkorom korai elhagyása után, eszmélésem kezdetétől bennem válaszra vár.
Mi a teendő, ha nem akarsz sem áldozat, sem gyilkos, sem felbujtó lenni?
Ha sem a bárdot emelni, sem fejedet a bárd alá tenni nem akarod. És különösen nem kívánsz gyilkosságra buzdító vezető lenni.
Mi a teendő?
Nem tudom.
