A kultúra nem pityke a lajbin…
Mennyit ér a Nemzeti dal
? Pontosítok: mennyi nyereséget hozott az elmúlt 175 évben a „Talpra magyar, hí a haza!” hallgatása, szavalása, ismerete?
Őrült kérdés? Lehet. De van benne rendszer. Gazdaságpszichológiai rendszer.
Lélekerősítő dallammal cseng ez a vers a magyar fülekben. Némileg patetikusan mondhatjuk, hogy erőt adott, hitet, bizalmat, reményt munkában, magánéletben, közösségben.
Kérdés: mennyi pluszprofitot termel a katarzist átélő, a verssel megerősített lélekkel élő polgár a vers üzenete nélkül élővel szemben? Mennyire befolyásolja egy Mikszáth vagy Móricz regény, egy Ady vagy József Attila vers, egy Molnár Ferenc vagy Lázár Ervin ifjúsági könyv, egy Katona József vagy Parti Nagy Lajos dráma, egy opera, egy operett, popdal, lakodalmas rock az olvasó, a néző, a hallgató köznapi életét, és van-e ennek gazdasági hatása?
Igen, van, ha elfogadjuk, hogy lelki életünk egyensúlya, vagy ahogyan ma mondani illik, mentálhigiénés állapotunk minden tevékenységünket, így a munkateljesítményünket is befolyásolja.
És ki tagadja ezt?!
Ha a rossz lelki állapot betegséget okozhat, akkor a jó lelki állapot gyógyít.
Ha a kedvetlenség rontja a teljesítményünket, a jókedv növeli.
A kultúra nem pityke a lajbin, hanem a GDP felpörgető motorja.
Gépet és nyersanyagot minden hülye tud venni, de folyton megújuló, és egyre növekvő minőségű eladható terméket csak megfelelő szintű kultúrával lehet előállítani.
Úgyhogy üzenem minden miniszterelnöknek: a Nemzeti dal, A muszáj-Herkules és a Nagyon fáj forintban ugyan kiszámíthatatlan, de jelentős pénzügyi értékkel bír.
Aki bújt, bújt, aki nem, nem: ha a gazdaság nem támogatja a kultúrát, a kultúra sem támogatja a gazdaságot.
(A Megelőzni a jövőt című kötetből (Kossuth Kiadó, 2017)
