Éppen hatvan évvel ezelőtt (hatvan? nem hiszem el!) a rádió Így írunk mi pályázatán első díjat nyertem ezzel a verssel. Messze kerültem ettől az ifjúi (és korabeli, azaz nem éppen hiteles) optimizmustól, de most felidézem, mert szükségünk van az örömökre. Persze csak a hiteles, igaz, és személy szerint nekünk való örömökre.
Ma újra megszülettem
Ma újra, látod, újra megszülettem!
Hát kedvesem, mondd, nem csodálatos?
Új felhők nyílnak halványan felettem,
Új volt, ahogy a fényre ránevettem,
És megcsókol a jó, míg fáj a rossz.
A felkeléssel új létet teremtek,
Mindig kitárul egy újabb világ,
Új most a Nap és zöldje a tereknek,
Új vágyát érzem szorító kezednek,
És ujjongok – bolondnak néz ki lát.
A felkeléssel jönnek új remények,
S új gondok jönnek és újabb harag,
Új lángját érzem szád gyönyör ízének,
S ha új világomba ismét kilépek
Köszöntve vár ezernyi új alak.
Majd este már, mikor a fények halnak
A nappal együtt én is meghalok.
Hogy holnap majd, ha árnyak fénybe csapnak,
Újra szülessek és újat akarjak:
Új világot hoznak a holnapok!
Debrecen, 1964. május 15.