Kedves Mama!
Én írok neked levelet, mert édesanya nem ér rá. Azt mondta, nincs ideje, de én írjak, ha akarok. Én akarok, mert el akarom neked dicsekedni, hogy mi van rajtam.
Édesanya azt mondta, írjam meg, jól vagyunk. Ő mos, varr meg vasal, nem ér rá. Meg le kell menni édesapával sokszor a vízhez. Jönnek az újabb ruhák hajnalban meg éjszaka is, és segíteni kell édesapának, meg Józsinak, mert egyedül nem bírják. Édesanya üzeni, hogy ez titok. Én sem mondhatom el senkinek. Csak neked írom, Mama, mert édesanya azt mondta, neked írhatom. Te nem mondod el senkinek.
Akkor most jön a dicsekvés. Ha látnál, nem ismernél rám. Leírom, mi van rajtam. Úgy kezdem, hogy egy magasszárú fűzős bőrcipő, amit mindig szerettem volna. Ez van a lábamon. Kicsit nagy, mert felnőtt, de édesanya azt mondja, majd belenövök. Zoknit húztam alá. Térdzoknit. A térdemig ér. Fehér! Nagyon ki kellett mosni, meg ki is főzni, mert felül foltos volt.
Azért is jó, hogy van ez a cipőm, mert nagyon kevesen jönnek cipővel. Főleg mezítláb jönnek. Vagy csak zokni van rajtuk. Vagy harisnya. Édesanyának már három harisnyája van! Azért írok felkiáltójelet, mert neki ilyen sose volt. Te ezt tudod. Kettő harisnya egészen átlátszó. Édesanya azt mondta, azok nagyon drágák. Ő sem fogja hordani. Nem hordhatja. Észreveszik. Elteszi a kelengyémbe. Ha férjhez megyek, hordhatom.
Egy vastag harisnyát odaadott Eszti néninek, mert ő nem mer lejönni a vízhez. A néni nagyon örült. Hozott meggyes pitét, szeretem, tudod.
Akkor írom tovább magamat. Van rajtam egy ibolyás bugyi. Azért írom, hogy ibolyás, mert ibolya van ráhímezve oldalt. Volt az ibolya mellett betű is, de édesanya ügyesen kiszedte tűvel. Nem is látszik a nyomuk. A bugyi éppen jó rám! A legtöbb ruha nem jó rám. Vagy nagyon kicsik, mert babaholmik meg kisgyereknek valók, vagy nagyok. A legtöbbször nagyok. A szoknya, ami rajtam van, az is nagy volt először. Piros szoknya fehér pöttyökkel. Józsi azt mondta, mikor meglátta, hogy eddig nem tudta milyen csinos húga van. Édesanya meglegyintette tréfából. Ne mondj a gyereknek ilyet! Azt mondta. Hogy ne mondjon nekem ilyet. Mert elbízom magam. Meg nem illik. Mindenki nevetett.
A szoknyát fel kellett hajtani meg bevenni a derekából. Most már egyáltalán nem látszik, hogy felnőtt szoknya. A térdemet takarja, de látszik a szép fehér zoknim. Nagyon szeretem.
A blúzom rózsaszínű. Édesanya azt mondta illik a piros szoknyához. Kihajtható nagy gallérja van és buggyos ujja.
Két pulóverem is van, egy barna meg egy sárga, de az most nincs rajtam. Nagyon finom az anyaguk. Édesanya azt mondja, biztosan gyapjú. Édesanyának meg édesapának is lett pulóvere, három vagy négy, meg Józsinak is egy fekete meg egy szürke.
De édesanya kosztümje a legszebb. Szoknya meg kiskabát. Világosbarna. Sajnos, nem hordhatja, csak itthon nekünk. Volt rajta elől két lyuk. Hiába foltozta be szépen olyan színű cérnával, látszik.
Aztán van egy meglepetés is. Ezt nem szabad elárulni. De te ismersz, nem tudok titkot tartani. Ne tudj róla! Egy kabát! Egy jó meleg sötétkék téli kabát bundás béléssel meg bundás gallérral. Nagyon elegáns, de te hordhatod vasárnap a templomba. Majd azt mondod, hogy kaptad csomagban a barátnődtől. De nehogy eláruld, hogy elárultam! Legyen meglepetés. Addig titok.
Most megírom neked az igazi titkokat. Ezt senki másnak.
Én is voltam lent. A víznél. De csak egyszer, mert édesanyáék nem engedik. Akkor egyszer este levitt édesanya, hogy segítsek felhozni a ruhákat, mert nagyon sok volt. A kosarakban sem fért el. Meg nagyon nehéz volt, mert vizesek. Sötét volt, nem volt szabad világítani. A hold világított. Édesapa meg Józsi kint voltak a vízen a csónakkal. Nem láttam jól, mit csinálnak, de valamit láttam. Az evezőkkel meg a gereblyével közelebb húzták, akik lefelé úsztak. Aztán beemelték a csónakba. Különben nem lehet levenni a ruhát.
Nem nagyon mertem odanézni, mert kettőt is láttam úszni. Egymás mellett úsztak. Mintha egymáshoz lettek volna kötve. Az egyik kicsi volt.
Aztán éppen megfogtam az egyik kosarat, amit elbírtam, amikor észrevettem egy férfit. Nem volt rajta ruha. Minden látszott a holdfénytől. Édesanya látta, hogy nézem. Rögtön felzavart. Még a kosarat is ott kellett hagyni. Azt hiszem aztán veszekedtek apával, mert egész este nem szóltak egymáshoz, mikor feljöttek. Gondolom, miattam veszekedtek. Hogy én láttam azt a pucér férfit. Pedig az nem volt nagy dolog. Az iskolában minden gyerek tudja, hogy mit hoz a víz. És a fiúk mesélik egymásnak, ki mit látott. Pucér nőket is láttak. Mert ők lemehettek a partra, amikor azokat kifogták, meg levették a ruhájukat. A fiúk ezen röhögcsélnek. Nagyon utálom őket. Undorító, ahogy beszélnek. Azt mondják, megérdemelték a kampósak.
Kérdeztem édesanyát, kik azok a kampósok. Persze tudom egy kicsit, csak azt nem tudom miért csinálják velük azt. Édesanya dühös lett. Azt mondta, ehhez semmi közünk. Mi senkit sem bántunk. És ne kérdezzek ilyet többet, mert pofont kapok. Azt is mondta, hogy a ruhájuk tönkre menne a vízbe. Azért vesszük le. És ha mi nem vesszük le, akkor mások veszik le. A faluból is vannak lent családok. A Popovics Károly bácsit ismered. Ők is lemennek éjszaka. De ők máshol halásznak. Minden családnak megvan a maga helye. De a miénk a legjobb, mondta Józsi, mert ott lelassul a víz. Könnyebb halászni. Emlékszel, Mama? Ahol nyáron fürödni szoktunk. Az öbölben.
Vannak, akik nem mennek le. Józsi azt mondja, félnek. Anya azt mondja, inkább kényesek. Kényeskednek. Nem akarnak azokhoz hozzányúlni. Annál jobb! Több marad nekünk.
Hétfőn rosszat álmodtam. Ne mondd el édesanyának! Kijött a vízből az a meztelen férfi. Sikoltani akartam, de nem bírtam. Azt mondta, fázik, adjam oda a sárga pulóvert, ami rajtam van, mert az az övé. De lehet, hogy nem mondta, csak én gondoltam, hogy ezt akarja mondani.
Nem tudom, miért nem temetik el őket. Józsitól kérdeztem, miért nem temetjük el őket. A halottakat el kell temetni, az atya mondta. Józsi azt mondta, hogy ha eltemetjük, és valaki kiássa, akkor nagy bajt csinál nekünk. Ha elengedik a vízben, akkor elúszik a többiekkel. Vannak elegen. Senki soha nem tudja, hol vannak a ruhái. Ezért kell hallgatni. Meg eltüntetni azokat a ruhákat, amit senki se viselhet.
Volt egy nagyon szép. Földig érő. Édesanya meg édesapa azt beszélték, hogy oda kellene adni a jegyzőnének. Néha segített, ha kellett. És még segíthet. Az jár olyan helyekre, hogy felveheti. Meg a férje pártos vezető, vagy mi. De aztán Józsi mondta, hogy: ne! Mert valaki felismeri a ruhát, aztán eljut hozzánk. Erre édesanya megijedt és összevágta a szép ruhát. Úgy sajnáltam. Felmosórongy lesz.
Édesapa azt mondta, érdekes, hogy senkin sincs nyaklánc. De még gyűrű sem. Józsi tudta, miért nincs. Leveszik róluk. Mielőtt lelövik őket, mindent elvesznek, ami értékes. Azért nincs rajtuk cipő. Mert az is értékes. De aztán képzeld, Mama, mégis volt nyaklánc meg gyűrű. Én találtam. Egy kis kabátot teregettem ki, hogy megszáradjon a konyhában, amikor valamit kitapintottam. Egy csomócskát a kabát bélésében. Szóltam édesanyának. Kibontotta a csomót. Három nyaklánc volt benne, egy karkötő meg két gyűrű. Mind arany! És pénz is. Csak az nagyon elázott. De azért meg lehetett szárítani. Annyira megörültünk. Édesanyáék dicsértek. Azután mindent alaposan áttapogattunk. De máshol nem volt olyan csomó. Csak játékokat találtam. Gyerekkabátok meg nadrágok zsebében. Egy kis mackót, autót meg babákat. De én már nem babázok, tudod.
Egy kis könyvet is találtunk. Nagyon szép kicsi fekete. Díszítés van a tetején, mint egy imakönyvnek. De nem lehet elolvasni, olyan betűkkel van.
Találtunk kulcsokat is. Józsi azt mondja, biztosan lakások kulcsai. Meg azt is mondja, ha tudnánk, hol vannak a lakások, oda lehetne menni. Mert a lakók biztosan nincsenek ott. Akkor édesanya kiabálni kezdett Józsival. Azt kiabálta, hogy hülye fia van. Meg még csúnyábbakat is. Tudod, Mama, amit ő szokott kiabálni, ha nagyon mérges.
Ez most már nagyon hosszú levél lett. Pedig még nem is mondtam el mindent. Majd karácsonykor, ha itt leszel, látni fogod az új ruháimat, meg a meglepetést. De az titok! Tudod!
Kár, hogy nem vagy itt. Segíthetnél édesanyának mosni, és te biztosan szebben stoppolnád a lyukakat.
Mindenki ölel téged! Azt mondták, írjam meg. Én a Bundást is.
Katika