Az ujjongók debil juhok nyája?
„Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp…”
(Radnóti Miklós: Nem tudhatom)
(AZ ARCHÍVUMBÓL:)
Néhány éve a kommunizmus áldozatainak emléknapjának egyetlen megemlékezésében sem találtam utalást arra, hogy a diktátorok és gyilkos szolgáik nem a semmiből, nem egy messzi galaktikából jöttek szegény kis nemzetek gyötrésére. Egyetlen írás sem említette, hogy ezeket a szörnyetegeket a nemzetek nagyobb része, sőt túlnyomó része emelte maga fölé és tartotta fent. Vagy a megemlékezők nem látták azokat a filmeket, ahol a végeláthatatlan tömeg ujjongva imádja a Vezért? Vagy arra gondolnak, hogy mások azok, akik ujjongtak és mások lettek az áldozatok. Ha így gondolják, tévednek. Sokan, akik egyik nap ujjongtak, másnap bekerültek az Andrássy út hatvanba vagy a Ljubljankára. De akár bekerültek, akár nem, a sátán dicsőítésében nem vétlenek.
Vagy nem hibáztathatjuk őket?
A nép, a nemzet, zsarnokot császárrá tapsoló többségét debil juhok nyájának tartjuk?
Ha B. János lop, felelős a tettéért és elítélek. Ha B. János azt kiabálja, hogy „éljen Sztálin, éljen Rákosi!”, akkor vétlen? Becsapták? Hát hülye? Nos, igen, B. János lehet hülye, de egy-két-tízmillió ember…
Nem is tudom.
A demokráciát néha a demokrácia öli meg.
De ezt nem illik leírni. Csakhogy az elmúlt évszázad rettenetei után nem lehet nem leírni.
A kommunizmus áldozatainak emléknapján görcsbe rándul a gyomrom a kínzó emlékektől, hiszen magam és társaim gyerekkorát, ifjúkorát, amint milliókét nyomorította meg Rákosi és Kádár rendszere stupid, gonosz kis talpnyalóik segítségével.
De nem hárítom a felelősséget csak a diktátorokra és lakájaikra, janicsárjaikra. Aki tegnap, ma, holnap hamis prófétákra, álságos eszmékre, mások ellen kihegyezett koholt vádakra szavaz, azt nem lehet teljesen felmenteni majd egy újabb tragikus történelmi kataklizma után.
A 21. század áldozatainak emléknapján majd ne felejtsük el a vétkességüket megemlíteni.
Igaza van Jean Amérynek: létezik kollektív bűnösség.
(Kiegészítés: természetesen, amit ma kommunizmusnak neveznek, az messze nem kommunizmus volt, hanem véres vagy kevésbé véres diktatúra. A politikai demagógia nevezi kommunizmusnak választási reklámcélokból.)
