2013. augusztusa óta gyűjtöm az anyagot egy Semmelweis drámához (komédiához? musicalhez?), ami talán sosem készül el.
Ezt az öt éve írt dalszöveget most találtam:
Kösz, Ignác, kösz, hogy élek, kösz,
szuper voltál, egy ész,
hogy felfedezted – kurva jó! –
fertőtlenít a mész.
Zsinórban haltak az anyák,
s velük a bébi mind,
Te meg tépted a hajadat:
Miért? Miért? S megint?
Aztán – hurrá! – villant az agy,
A titok egyszerű!
Hullák után anyába nyúlsz?
Nem éppen ésszerű!
De jött a főnök: kuss legyen!
Jó volt eddig, mi volt!
A földsugárzás ölt anyát,
ezért van ennyi holt.
Sugárzás meg járvány, igen!
Mit pofázol, magyar?
Egy frászt mosok neked kezet!
Tuti, nem öl a szar.
Kinyírtak, Ignác! Ismerős!
Társad van, hosszú sor!
De hulládon virág nyílik,
Egyetem, s kőszobor.
Kösz, Ignác, kösz, hogy élek, kösz,
szuper voltál, egy ész,
hogy felfedezted – kurva jó! –
fertőtlenít a mész.